(Műsoron volt: 2000.12.08-2002.03.19-ig)

A XIX. Országos Színházi Találkozó különdíjas előadása, a legjobb adaptáció díja, Szép Ernő díj

Zalán Tibor
Halvérfesték
abszurd drámai költemény – áthallásokkal

Szereplők:
Galambos István, nyugalmazott katonatiszt: Hannus Zoltán
Galambos Margit, a felesége, háztartásbeli: Homonnai Katalin
Galambos Linda, a lánya, táncosnő: Topor Rita
Botalai Péter, a veje, zárnyitogató: Bogdán Árpád
Bácskai Bánatos, a baja, emlékműves: Szabó Domokos
Fodor Kálmán, a násza, kideríthetetlen roncs: Nádasi László
Fodorné, Kamilla, a násznéja, kideríthető hisztérika: Bacskó Tünde
Zongoratanárnő, a jövője, kissé falánk: Eszes Fruzsina

Díszlet: Oszkay Csaba

Jelmez: Németh Ilona
Asszisztens: Zubek Adrienn

Fény: Fodor Gergely

Rendező:
Fodor Tamás

csöng a telefon // csöng és olyan különösen csöng // mintha ismerős hangon csüngne//
É az anyósom fiatalabb, mint a feleségem// fogja és lehúzza magáról az időt//
Én meg tökölődök itt a hülye lányával// a táncaival// a nyitott vécéajtóival//
a lánya hülye apjával, aki azt állítja, hogy csőre töltött pisztollyal a párnája alatt alszik el//
a konyhából meg előjön a szőke herceg//
harminchárom foggal a szájában Y házasságunk első pillanatától hordja magában a bosszút//
azt hiszi, nem tudok róla// forralja. a kömlődi halászlében// arányosan, hogy szét ne főjön. mindenben//
hogy a legjobb pillanatban kapja meg a legjobb ízeket// a bosszú. kifőtt// a bácskai – – eddig nem tudtam, mi az élet//
most már tudom, mi az élet – ha tudja, árulja el nekünk is, mi az élet – egy véget nem érő sikoltás//
ez az élet – már csak ez hiányzott// a zongoraleckék// a tánclépések//
a gyerekfelsírások// a morgások// pofoncsattanások mellé//
a véget nem érő sikoltás// kérdem én, józanésszel, minek nekünk még egy zongora//
mi több, egy zongoratanárnő/ ” valakinek fel kell sikálni a vért//
nem maradhat ott// hogy néz ki egy fürdőszoba véresen