/Műsoron volt: 2002.02.22-2002.05.12-ig/
Békés Pál
Visz-a-víz!
két csereszabatos félkomédia
(a közönség a szünetben termet és társulatot cserél – avagy: egyet fizet, kettőt kap)
Jelen idő. Tavaszi délután.
Az egyik:
Toma, aki itt otthon van: Nádasi László
Mák, aki még mindig: Huszár Zsolt
Bernáth, akinek alig maradt: Hannus Zoltán
Kolosi, aki mindig lesz: Réthelyi András (Nyitrai Illés)
Piróth, aki nem az, aki: Szabó Domokos
Világvégi büfé Észak-kelet Magyarországon, közel a határhoz egy gyér-forgalmú tiszai révállomáson, a folyó jobb partján.
A másik:
Emma, akiért mindenki valamikor: Nyakó Júlia
Liza, aki mellől hiányzik valaki: Topor Rita
Csilla, aki irtózik: Bacskó Tünde
Verocska, akinek sok ötlete: Homonnai Katalin
Diana, akinek elkezdődött a múlt: Eszes Fruzsina
Parasztházból átalakított nyaraló Észak-kelet Magyarországon, közel a határhoz, közvetlenül a Tisza gátjának tövében, a folyó bal partján
Díszlet: Szegő György
Jelmez: Németh Ilona
Hanghatások: Molnár András
Fény, hang: Fodor Gergely
Rendező: Fodor Tamás
A bal parton öt nő. A jobb parton öt férfi. Köztük az áradó Tisza, mely – ahogy a költő mondja – éppen el akarja nyelni a világot. És ezúttal sikerül is neki! Tréfa? Világvége? Özönvíz? Igazi hótreál. A szünetben a közönség száraz lábbal kel át a szőke folyón, a jobb partról a balra. Vagy viszont. Ugyanis az áradat elvágta egymástól a szereplőket, kettévágta a színházat, ketté a darabot s így a két félszínpadon két félkomédia zajlik. – Ám ez esetben FÉL + FÉL = TÖBB MINT EGY.
