A Magam Asszonya Vagyok

monodráma 35 szereppel

A Magam Asszonya Vagyok letölthető szövegkönyve

A darabot fordította és a címszerepet játssza: Várnai Szilárd

Rendezte: Czeizel Gábor

Charlotte szerethető transzvesztita, muzeológus – vagy Stasi ügynök? Egy német majd keletnémet, majd újra német „hölgy” élete – XX. századi történet. Megismerhető-e teljesen egy emberi sors az emlékezésekből – a drámaíró dilemmája…

Doug Wright elismert, számos díjat nyert amerikai drámaíró neve a magyar nézőknek a „Sade márki pennája” („Quills”) című mozifilm forgatókönyvírójaként lehet ismerős. „A Magam Asszonya Vagyok” című monodrámája (361 Broadway előadás után amerikai turnék és most európai – a mi előadásunk európai bemutató volt e nagy szériás ősbemutató után!) egy valós személyről, Charlotte von Mahlsdorf-ról, született Lothar Berfeldéről, egykori kelet-német állampolgárról szól, aki 16 éves kora óta a náci rezsim majd később a kommunista diktatúra ideje alatt is női ruhába öltözött férfiként nyíltan vállalta maga választotta női nemi identitását.

Élettörténete ennél még sokkal többet is tartogat.
Charlotte nem csak transzvesztita és muzeológus, hanem ügynök is volt: négy éven át illegális antik-kereskedelemről írt jelentéseket.

A darab e nagy ívű, több, mint 60 évet átfogó tragikomikus életút nyomon követésére tesz kísérletet, megpróbálja ellentmondásaival együtt megrajzolni Charlotte alakját.

Doug Wright 1992. augusztus 8.-án találkozott először Charlottéval, s e találkozás hatására határozta el, hogy darabot ír róla. A kezdeti elragadtatás után egyre több derült titokra is fény derült, s így a drámaírónak szembesülnie kellett: követendő példakép helyett egy esendő ember portréját rajzolja meg – s egyben a saját szembesülését azzal, hogy a világ mennyivel bonyolultabb a képzeletnél. Így főszereplőként egy ellentmondásos személyiséget kaptunk, viszont igazi drámát, melyben Charlotte életének konfliktusai mellett átélhetjük a szerző meghasonlását is témájával.

A darab aktualitását éppen ez adja: az író különböző álláspontokat vonultat fel, meghagyva a nézőnek a lehetőséget, hogy maga válaszolja meg a kérdést: hogyan ítéljük meg egy ember életművét ügynökmúltjának ismeretében? Volt-e mindenkinek szabad választása? Felmentő körülmény-e a kényszer?

A színdarab formai bravúrja, hogy a harmincöt szerepet egy színész játssza el a darabban, méghozzá Charlotte jelmezében, mintha Charlotte kényszerű alakváltozásait látnánk a történelem olykor gerinctörő kerekei alatt.
Akárhogyan is ítéljük meg Charlotte ellentmondásos életútját, semmiképpen nem tudjuk kivonni magunkat személyiségének varázsa és történeteinek groteszk humora alól. A szerző gondoskodik arról, hogy rekeszizmunk se sokat pihenjen, és a mai kor politikusainak, médiaszemélyiségeinek széles tárházát vonultatja fel, miközben remekül egyensúlyoz tragédia és komédia közt. Darabja egyszerre lírai vallomás a kötélen egyensúlyozó túlélőművész és mindent megőrizni vágyó muzeológus Charlotte von Mahlsdorfhoz, frivol társadalmi szatíra, hidegháborús thriller és korhű történelmi beszámoló a XX. századi Németország viharos fordulatairól. – Czeizel Gábor